Budapest, Dózsa György út 150-152.
Bővebben:
Elmúlt 100 éves a Népszálló. Bent jártunk, hogy elcsodálkozzunk: valamikor Zsolnay-kút és díszes falfestés járt egy szegényembernek, ha szerencsés volt.
Az intézményt a "rémítő, szavakkal le nem festhető és csak száraz számokban halványan vázolt lakásnyomorúság tette szükségessé" - írta 1912 februárjában a Népszava. Az 1910-es népszámlálási adatok szerint a fővárosban 125 ezer albérlőt és ezen belül 67 484 ágyrajárót számoltak össze, bár a valós szám akár 80 ezer feletti is lehetett. Kb. harmincezer lakásban voltak ágyrajárók. Több, mint 8000 olyan egyszobás lakást számoltak össze, amelyben 3-5 albérlő lakott - egyetlen szobában, vagy akár a konyhában. "Akik így laknak, azokat a valláserkölcs apostolai hiába rémítgetik a pokollal: hozzászoktak azok a pokolhoz már ezen a gyönyörű világon" - írták ugyanebben a cikkben.
Ezek megoldására két eszközt vetett be a főváros: részben lakásépítési programokkal, részben a Népszálló felépítésével enyhítette a bajt. Ehhez külföldi példákat vettek alapul. Lord Rowton már 1892-ben megnyitotta az első hasonló szállót ("Rowton-House") Londonban. Ezt egy részvénytársaság vette át, akik hamarosan öt további szállót nyitottak. Bécsben Männerheim néven működtek a hasonló intézmények. Liverpool és Charlottenburg esetében női szállások is épültek, ezek azonban nem voltak sikeresek. Úgy találták, hogy a középkorú és fiatal nők nem szívesen mondanak le a férfiak társaságáról. Így a budapesti is férfiaknak épült ki.
A Népszálló természetesen nem tudta egy csapásra megoldani több tízezer ember gondját. 440 főt tudott befogadni. Olyan "legényembereket", akiknek volt saját jövedelmük, de ez nem volt elég ahhoz, hogy albérletet fizessenek, villamosbérletet vegyenek és még egyenek is. A szálló tehát nem hajléktalanszállónak épült - és ma sem az. A főváros az építésre az eredetileg tervezett 685 ezer korona helyett végül 1 millió 99 ezer koronát költött - nem csak napjainkban tudnak elszállni a költségek! A megnyitó előtt az alábbi közlemény mutatta be az intézményt:
Február 11-én, szombaton délelőtt 11 órakor nyílik meg a VI. kerület népszállója, amely kizárólag legényemberek számára épült. A népszálló célja az ágyrajárás megszüntetése, illetve lehetőség szerinti korlátozása és a legényemberek lakásviszonyainak megjavítása. A népszállóban lakást kaphat minden tizenhét éven fölüli legényember, akinek évi keresete 2000 koronán alul van. A népszállóban vannak hálófülkék és hálószobák. A hálófülkének ára egy hétre 3 korona 60 fillér, a hálószobáé 4 korona 80 fillér. Egyes éjszakákra a hálófülke 60 fillérbe, a hálószoba 80 fillérbe kerül. A fülke- vagy szobalakók rendelkezésére dohányzók és nemdohányzók társalgója, olvasóterem, írószoba, könyvtár, valamint kád-, zuhany- és lábfürdőhelyiségek állanak. Minden heti fülkebérlő hetenkint egy ingyen-kádfürdőre tarthat igényt, egyébként a kádfürdő 30 fillérbe, a zuhanyfürdő 10 fillérbe, a lábfürdő 4 fillérbe kerül. A népszálló a főváros házi kezelésében saját konyhát tart fönn, amely állandóan hatósági vegyész ellenőrzése alatt áll. A nagy étkező teremben, amelyben egyszerre 300 személy étkezhet, 12-2 óra között bárki étkezhetik, aki az előző este 11 óráig megváltotta az ebédutalványt. Az ebéd három tál ételből áll, bőven adagolt, pompás ízű és kenyérrel együtt 60 fillér. Az étkező termet este csakis a szállóban lakók vehetik igénybe. A három tál ételből álló vacsora ugyancsak hatvan fillérért kapható az előző nap éjjelén megváltandó utalvány alapján. Ajánlatos tehát, hogy azok a legényemberek, - tekintet nélkül foglalkozásukra vagy iparágukra - akik a megnyitástól kezdve óhajtanak a népszállóban lakni, legkésőbb szombat délig, de lehetőleg még a pénteki nap folyamán érdeklődjenek minden irányban a Népszállóban (VI., Aréna út 150-152, a Váci-úti újpesti villamos megállóhely, régi váci vám) és ha ott óhajtanak lakni, jegyezzék elő a szálló gondnokságánál a szobát; de mostani lakásukat ne mondják föl addig, míg az igazgatóságtól meg nem tudják, hogy kaphatnak-e szállást vagy nem; mert bizonyára nagyon sok lesz a jelentkező és így a Népszállóban nem jut mindeniküknek lakás. (Népszava, 1912 február 9.)
Azon a szombati napon Dr. Wildner Ödön, tanácsnok, a szociálpolitikai ügyosztály vezetője jelentette a szálló elkészültét a polgármesternek. Dr. Bárczy István polgármester rövid beszéde a nagy ebédlőteremben hangzott el, ezzel átadták az intézményt rendeltetésének. A nagyközönség pedig másnap, vasárnap délután 3-tól 5-ig nézhett körül. Eleinte némi vonakodással fogadhatták az új intézményt, mert szombaton délig csak a helyek felét foglalták le. A szálló ennek dacára hamar megtelt: olyan szolgáltatásokat, olyan életszínvonalat biztosított a lakóknak, amiről ágyrajáróként még csak nem is álmodhattak. Ráadásul az épület közel feküdt a villamosok Váci úti és Lehel utcai megállóhelyeihez, így a város távolabbi részéből is jól megközelíthető volt. Elhelyezkedéséből adódóan elsősorban a XIII. kerület iparvidékének dolgozóival telt meg a ház.
Az épület utcai hossza az Aréna úton 74,4, az Angyalföldi utcában 53,86 méter. 100 ezer négyszögölnyi telken épült fel alagsor, földszint és három emelet magassággal. Tervezői Schodits Lajos műépítész és Eberling Béla építész voltak. Az épület 1910-11-ben épült fel. Díszítményei tekintetében egyáltalán nem volt szegényes: az ebédlő falát valamikor Undi Marika falfestményei díszítették, a díszkutakat a Zsolnay-gyártól rendelték. Újdonságnak számított még az itt alkalmazott vasbeton szerkezetes építkezés.
A főbejáraton át egy szélfogóban néhány lépcsőfokot kell felmenni, hogy az előcsarnokba jussunk. Az előcsarnokból nyíltak a fő hivatali helyiségek. Balra, a ruhatárral szemben értekező szoba állt a látogatók rendelkezésére. E szoba mellett "dohánytőzsde" volt, afféle trafik, ahol alapvető szükségleti cikkeket vásárolhattak a bentlakók, a cipőfűzőtől a képeslapig. Szemben egy lépcsőn lejutva érjük el a nagy étkezőtermet. Ez egy hatalmas, oszlopsorokkal három "hajóra" osztott csarnokterem:
Nem volt étkezési kényszer, de volt alkoholtilalom. A bejárótól jobbra dohányzó társalgót alakítottak ki. Egymás közelében helyezték el a nemdohányzók társalgóját, az olvasótermet és az 1500 kötetes kis könyvtárat. A lakók kényelmére még borbély-, szabó-, és cipészműhely is volt! A higiéniára fokozottan ügyeltek: nagy területen alakítottak ki mosdó- és fürdőhelyiségeket, de épült mosókonyha és fertőtlenítő is. A betegeknek külön terem épült, amelyet állandó orvosi rendelés egészített ki.
Az emeleteken helyezték el a szobákat, szintenként tizenkét hálóteremmel, 3 méteres belmagassággal. Ezek a középfolyosóról nyílnak jobbra-balra. Összesen 396 kis (kb. 6 négyzetméteres) szobát építettek, plusz 44 külön hálószobát, ezek kb. 9 négyzetméteresek. (Más forrás 438 hálófülkét és 42 külön szobát említ.) Ágy, mosdó, asztalka, tükör és villanyvilágítás - ennyiből állt a berendezés a nagyobb szobákban.
Ezt a termet azoknak rendezték be, akik csak egy-két éjszakát maradnak. A felülvilágítókon át természetes fény is érkezett a terembe
Bárczy István nagyszabású szociális és kulturális beruházási programjáról vált híressé polgármesterként. 1906-ban lett polgármester, programja 1909-ben indult - ennek részeként épült fel a Népszálló is. Eredetileg öt szállót terveztek felépíteni Budapesten - ám az első világháború közbeszólt, így a szálló egyedüliként maradt. Tervezték a Dózsa György úti épület bővítését is, hogy női szállást is kialakíthassanak, de ez sem valósult meg. Az első világháború alatt hadikórház volt, a második alatt pedig laktanya, majd ismét hadikórház. Az ostromot szerencsére komoly károk nélkül vészelte át az épület. Az ötvenes években a Fővárosi Tanács dolgozóinak adták oda munkásszállónak. Ez a korábbi jegyrendszert is megszüntette, és a női dolgozók előtt is megnyitotta a kapukat. A rendszerváltás óta pedig afféle "minden egyben". Nem hajléktalanszálló, de vannak termei, ahol egy-két éjszakára is meg lehet szállni, emeletes ágyakon. 1993-ban jött létre a hajléktalanszállókat összefogó fővárosi szervezet, ez vette kezelésbe a Dózsa György úti intézményt is. A kilencvenes évek végén döntöttek felújításáról, amely 2000-2002 között zajlott le. Minden emeleten zuhanyzókat és főzőfülkéket alakítottak ki, a szobák falát pedig végre felmagasították a mennyezetig - korábban legfelül csak drótháló volt közöttük. Megmaradtak a régi nyílászárók, és még a Zsolnay-kutat is felújították. Ma a szépnevű "Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei" tagja.